asb3.png
Minden Tárgynyereményes versenyünkre érvényes! +++ Ahol nevezőink száma eléri vagy túllépi a 100 főt plusz 2 db különdíjas tárgynyereményt sorsolunk ki. +++ Várjuk nevezéseiteket :)
 

Tóth Bianka Születése

AddThis Social Bookmark Button

 

Bianka születése

 

Bence megszületése után szépen teltek a napok, hol fárasztóbb, hol könnyebb napok! A férjemmel együtt tudtuk, hogy mi két gyermeket szeretnénk, s mindig is így terveztük az életünket. Bence 1,5 éves elmúlt, 2011. januárjában úgy gondoltuk, hogy eljött az idő egy kis tesóhoz. Sokat nem kellett várni, mert márciusban már két csíkosat teszteltem, megéreztem, hogy terhes vagyok. Elmentünk dokihoz,aki megerősítette mindezt. Terhességem kilenc hónapja alatt végig hánytam, hányingerrel, rosszulléttel küszködtem. Nagyon megviselt, főleg az első három hónap, nem mellesleg még itt volt Bence, akit el kellett látni, sokszor sírtam olyan gyenge voltam, de valahonnan mindig sikerült erőt gyűjtenem. A 12. heti uh-n a doki közölte, hogy ő szerinte kisfiút hordok a szívem alatt. Nem titkoltam, hogy lányt szerettem volna, de persze az elsődleges az volt, hogy egészséges legyen. Valahogy nem akartam elhinni, hogy kisfiút várok, volt bennem valami érzés,ami ellent mondott, s a férjem is így érzett. S be is igazolódott, mert a legközelebbi uh már egyértelműen kimutatta, hogy kislányt várunk.:) Volt öröm, hogy egy fiú után lány, minden álmom teljesül, s teljesült is szerencsére. Első szülésem császármetszéssel zajlott, varratszedés után a sebem szétnyílt, s vagy négy hétig váladékozott, lázas voltam, nehezen mozogtam, minden erőmmel azon voltam, hogy természetes úton szüljek, s a dokim ebben támogatott is, amit így utólag nagyon köszönök neki. Mindegy, hogy milyen áron, de meg akartam csinálni, átélni a természetes szülés minden mozzanatát, a fájdalommal együtt.
2011.december 2.-ka volt a kiírt időpont. Már egy hete folyamatosan jártunk vizsgálatokra. Az utolsó vizsgálat alkalmával a doki közölte, hogy teljesen zárva van a méhszáj, s ha a kiírt időpontig nem indul be a szülés, akkor ő beindítja. Eljött a nap, amikor is hajnalban egy éles fájdalomra keltem fel, tudtam, hogy történik valami a testemben, éreztem, hogy elkezdődött. Fájdalmam hol volt hol nem, de ez csak egy gyenge menstruációhoz hasonlítható volt. Elkészültem, hogy induljunk a kórházba. A legrosszabb az volt, hogy a kisfiamat ott kellett hagynom, tudtam, hogy meg fogja viselni, hogy nem vagyok vele, addig soha nem volt tőlem távol egy napot sem, sírtam, de tudtam, hogy ki kell bírnom!!! S neki nem szabad látnia, hogy félek attól, hogy nem lesz velem, de érte is meg kell csinálnom!! Tehát Bence maradt a nagyszülőkkel, mi pedig a férjemmel elindultunk szülni, mert tudtuk, hogy ma így vagy úgy, de baba lesz. A doki megvizsgált, s közölte, hogy két ujjnyira ki vagyok tágulva, nem akartam elhinni, hisz ez volt reggel fél nyolckor, kisfiammal 10 órás vajúdás után volt ennyi. Gondoltam még is van remény a természetes szülésre, a doki is mondta, hogy nem garantálja, hogy sikerülni fog, de elkezdjük, s lesz ami lesz. De én tudtam, hogy sikerülni fog!!! Bejelentkeztem a szülőszobára, elsőnek a vajúdóba kerültem, ugyanarra az ágyra, mint két évvel ezelőtt. Ctg-re raktak, apa közben kint kellett, hogy maradjon, telefonom persze nála, miért is ne. Szülésznő, akit Évinek hívtak, jött megvizsgált, s közben elfojt a magzatvíz, ez volt negyed tízkor, s elkezdődtek szépen a fájások is, de ezeket még simán ki lehetett bírni, s nem is akartam, hogy megviseljen, mert mi lesz később az igazi, kemény fájásoknál. Közben apát beengedték, s tájékoztatták mindenről. Sétáltunk, telt az idő,s a fájások is szépen jöttek, sűrűsödtek. Mindez alatt folyamatosan a kisfiamra gondoltam, egyfolytában emlegettem, hogy miatta is meg kell szülnöm a kis tesóját, belőle merítettem rengeteg erőt, hogy ő már volt nekem. 11 óra körül bekerültünk a szülőszobára, Bencével eddig el sem jutottam, s ez ismét reményt adott, hogy sikerülni fog. Mellettem lévő szobában, valaki nagyon hangosan vajúdott, kicsit ideges voltam emiatt, így kértük a szülésznőt, hogy kapcsoljon valami zenét, hogy ne halljam!! A zene egy ideig úgy szólt, mintha buli lett volna nálunk, férjem ki akart menni szólni, hogy vegyék halkabbra, de nem engedtem neki, ne menj sehová, mert eközben már két perces intenzív fájásaim lettek. Ez kezdődött fél tizenkettőkor. Elüldögéltem egy labdán, semmi kedvem nem volt meg sem mozdulni. A szülésznő rábeszélt, hogy menjek zuhanyozni. Megtettem, hogy felálltam, oda is bekészített nekem  egy labdát, de sajnos nem jött be nekem ez a fajta vajúdás. Férjem szerint úgy csapkodtam magamra a vizet, mint valami idegbeteg.:) Vagy öt percig tartott ez a fajta zuhanyozásom, s mentem is vissza a jó kis ülő pozíciómba. Felültem a szülőágyra, s onnan engem nem állított fel senki!:) Volt egy holtpontom fél egy körül, amikor mondtam, hogy én ezt nem bírom sokáig csinálni. Vártam, hogy valaki azt mondja, hogy már nem sokáig tart, meg tudod csinálni. Biztattak ugyan, de sajnos a végét senki nem tudta, így én sem. Teltek a percek nagyon lassan. De valahogy a fájdalom átváltott egy teljesen más érzelmi állapotba, éreztem, hogy fáj, de másképp éltem meg a fájdalmat. Éreztem, ahogy minden egyes fájdalommal az én kicsi lányom egyre lejjebb jön, és jön, s csak erre tudtam koncentrálni, hogy neki is ugyanúgy fáj, mint nekem, s  nemsokára meg fog születni. Két órakor jött az orvos, s megvizsgált. Közölte, hogy 15 perc és szülünk. Na én ezt persze nem hittem el, gondoltam, csak biztat. De amikor a szülésznővel már a nyomást gyakoroltuk, kezdtem elhinni, hogy ennek már mindjárt vége, s a kicsikémet a kezemben tarthatom. Ekkor már nem is éreztem, hogy fáj, vagyis vártam, hogy fájjon, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta. Jött a doki, s kérdezte, hogy még nem szültem meg, feleltem még nem, na akkor kezdjünk neki. Ő segített minden egyes nyomásnál, egy fájás alatt hármat nyomtam, s ezt megismételve háromszor. A második fájásnál, mikor nyomtam kibukkant a kicsikém feje, férjem látta, doki kérdezi jól van, mire ő persze. Akkor következőre baba lesz, s így is lett 14:40 perckor 2880 grammal és 54 centivel megszületett Bianka Renáta. Megszűnt minden fájdalom, csak boldogság lépett a helyébe. A férjem akkora hatalmas puszit nyomott a homlokomra, melyben minden benne volt, a megkönnyebbülés, az öröm, a fellélegezés, hogy sikerült, van egy egészséges kislányunk., hozzáteszem életemben nem kaptam még tőle ilyesfajta puszit!!! Ő elvágta a köldökzsinórt, s ezután rám tették a picikét. Imádtam, ezt az érzést, köszönöm a jó Istennek, hogy megadta ezt nekem, teljesült a vágyam, s átéltem a természetes szülés minden pillanatát. Büszke voltam magamra, a férjemre, s a picikémre, hogy megcsináltuk!!! Mai napig ha szomorú vagyok, vagy fáradt, erre a pillanatra gondolok, s ez erőt ad nekem! Plusz öröm volt, hogy nem lett gátsebem sem!
Férjemmel szavak nélkül is tudtuk, hogy most már teljes a mi életünk, hogy négyen lettünk, így egész a családunk Bencével és Biankával.
A kórházban eltöltött három nap maga volt a pokol számomra. Kisfiam kétszer jött be hozzám látogatni, s mind a kétszer sírásba torkollott a vége. Sírt ő mert nem megyek, sírtam én mert tehetetlen voltam, tudtam nincs más ki kell bírni, de nagyon-nagyon fájt, mikor így kellett látnom, s hallanom. Haza akartam menni. Végre eljött a nap, mikor mehettünk haza. Kisfiam a férjemmel együtt jött értünk. Kivittem a cuccomat nekik, s mondtam Bencének, hogy felöltöztettem Biankát és jövök megyünk együtt haza. Mondta, hogy jó, s láttam a szemében a csillogást,ami mindent elárult, a fájdalmat, az örömöt, hogy újra velem lehet.

- Seres Renáta -

Loader

Programajánló

 ◄◄  ◄  ►►  ► 
október 2018
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Minta kicsi4
Minta kicsi3
Minta kicsi2
Minta kicsi5
Minta kicsi
Minta kicsi6
Minta kicsi7
Minta kicsi8
Copyright © 2013 Angelic Sweet Babies! Minden jog fenntartva! Oldalunk archivumát megtalálod: ITT
Illusztrációk: 123rf.com Tervezte és kiszolgálja : NyTeK
 
Distributed By Joomla Perfect   Sponsored By Ayos Hosting | Property List | FoodCart Franchise