asb3.png
Minden Tárgynyereményes versenyünkre érvényes! +++ Ahol nevezőink száma eléri vagy túllépi a 100 főt plusz 2 db különdíjas tárgynyereményt sorsolunk ki. +++ Várjuk nevezéseiteket :)
 

Máté, Samu és Péter Születése

AddThis Social Bookmark Button

Máté születése

Nem problémamentes terhességből 2006. 06. 19-re voltam kiírva. Addig nem történt semmi, ezért e napon befektettek a kórházba. Vártunk, vártunk, de hiába. 22-én a doki úgy döntött, hogy tenni kell valamit (a magas vérnyomásom miatt, na meg a túllépés miatt).. Zselével próbálta, hogy táguljon a méhszáj, de ekkor még nem történt semmi. Másnap ismétlés volt reggel 6-kor. Kisebb görcsök jöttek, aztán 9-re kiderült, hogy nyíltam annyit, hogy burkot tudjon repeszteni.
Ezután előkészített a nővérke, de előtte még hívtam a Zsoltit, hogy induljon (szegény pont éjszakás volt, tiszta kóma, de jött). Mire odaért, már erősebb fájások is voltak, de még simán sétáltam.
Fogalmam sincs, mennyi volt az idő, amikor szólt a doki, hogy feküdjek fel aaz ágyra. Ott már elég sűrűn jöttek a fájások, de jólesett a fájások között oldalt feküdni az ágyon. Már tolófájásaim voltak, de éreztem, hogy nem jól nyomok. Nem le, hanem inkább a fejembe ment, de nem ez volt a gond.
Az utolsó pillanatban derült ki, hogy "nagy" a baba feje (mármint hozzám), és a magzatvíz is zavaros lett, úgyhogy a doki a császár mellett döntött. Ezt akkor nem bántam, tudtam, hogy a baba miatt és miattam is szükség van rá. Amikor feltoltak a műtőbe, már nagyon erősek voltak a tolófájások, azokat képtelenség volt visszatartani. Pedig tudtam, hogy jót nem csinálok vele, de muszáj volt nyomnom. Aztán rámtették a maszkot, meg injekciót is kaptam és villám gyorsan elaludtam.
A következő emlék, amikor az őrzőben ébresztget a férjem, meg képet is mutat a babáról, de nem emlékszem, hogy fiú-e vagy kislány. Aztán amikor ténylegesen felébredtem, akkor kiderült, hogy kisfiam lett, aki a Máté nevet kapta, és 2006.06.23-án született, 3500 gr-mal és 55 cm-rel.
Még az őrzőben szalmonellafertőzést szedtem össze, bár ez csak a hazaérkezésünkkor derült ki. Emiatt szörnyű hasmenésem volt, na meg lázam, és a friss sebbel borzasztó volt a wc-re szaladgálás, de ez már a múltté.

Samu születése

2009.05.26. -volt a várva várt időpont.

19-én kellett mennem NST-re, meg a dokihoz. Gondoltam, biztosan nyíltam már valamennyit, mert az előző egy hét alatt többször fájdogált a hasam. Épp nst-n feküdtem, amikor jött a doki, és közölte, hogyha a kiírt időpontig nem születik meg a baba, akkor befektet, és másnap megműt. Teljesen elkeseredtem, mert az első császár után nagyon szerettem volna természetesen szülni, és ezt a dokival is megbeszéltük előtte. Akkor 50-50 % esélyt adott. Persze jól elbőgtem magam, aztán abban maradtunk, hogy majd kedden meglátjuk a továbbiakat, és hétvégén akár meg is születhet addig a babó.Hazaértem, és megbeszéltem a Mátéval, hogy feltétlenül beszéljen a tesóval, hogy a héten ki kell bújnia. Olyan édes volt, amikor cirógatta a pocakomat, és mondta: a héten ki kell, hogy bújjál.

Éjszaka 3-4-szer felébredtem, hogy fáj a hasam, de máshogy, mint addig. Kb. 1 körül nekiálltam írni, hogy milyen időközönként jönnek a fájások, de ezek nem fájtak olyan vészesen. Persze éreztem őket, de tudtam, ezek még nem az igaziak. 3 körül hazaért a férjem, mondtam neki, hogy lehet, ma szülünk, és elmentem lezuhanyozni vagy-vagy alapon. Nem múltak el utána sem, de csak 10-15 percenként jöttek. Negyed 6-kor felhívtam a szülésznőmet, mi van ilyenkor, meddig várjunk. Azt mondta, hogyha 15 percesek,a zok lehetnek jóslók, de ha 10 percen belüliek, akkor az már az igazi. Ő éppen éjszakára ment, és javasolta, hogy túl sokáig ne várjunk, nehogy az erős fájásoknál felszakadjon a császár hege, és akkor nagyon nagy baj lehet. Mind a babának, mind nekem.7 után még megfürdettem Mátét, aztán fél 9 körül elaltattam. Még közben sem voltak vészesek a fájások, de már gyakrabban jöttek.Az én drága uramék meg az erdőről hozták haza éppen a fát (persze az elmúlt 1 hónapban nem ért rá a teherautós, éppen azt a napot kellet kipécéznie, amikor fontosabb dolgunk is volt)Miután Máté elaludt már igazán erősek voltak a fájások, és kb. 5 percenként jöttek (fontos volt, hogy el tudjam altatni a törpét, mert nagyon anyás, és így nyugodtabban voltam: ha már alszik, akkor nincs nagy baj, de ha más altatja ...). Alig vártam, hogy hazaérjen a Zsolti. Gyorsan lezuhanyzott, aztán irány a kórház. Kb. 3/4 óra alatt értünk be Kaposvárra, és a kocsiban már rendszeresen, 3-4 percesek voltak a fájások. Mély levegő alattuk (már durvák voltak), a kocsikázás sem esett valami jól. 10-re értünk a kórházhoz, a szülőszoba előtt azonban még várni kellett. Guggolás - ez volt a fájások alatt az "ideális" testhelyzet nekem. Amikor bementem, átöltöztem, felvették az adatokat, és jött Emi, a szülésznőm. Valamit még kérdezett, de mondtam neki, hogy nagyon kell pisilnem és kakilnom. Akkor gyorsan kerestek egy szabad ágyat, felfekettek, és már bő 3 ujjnyira nyitva voltam (ki gondolta volna!). Gyors telefon a dokinak, beöntés elnapolva, borotválás is csak ahol muszáj. Párom borogatta a homlokom (szörnyű meleg volt, nagyon jól esett), papírokat írattak alá velem, engem meg elfogott egy pillanatra a kétségbeesés, hogy nem lesz-e gond az előző heggel. Gyorsan megnyugtattak, lassana doki is odaért. Emlékszem, mikor az ajtóból benézett, az Emi mondta neki: mindjárt nyomunk. Pár fájás alatt eltűnt a méhszáj, és tényleg "csak" nyomni kellett.A Máténál sem nyomtam annó jól, és most sem mindig. Volt, hogy éreztem, jó helyre megy, volt hogy a fejembe. A hasamat a heg miatt nem merte nyomni a doki, vákuum kellett. Szörnyű volt, nagyon fájt, amikor feltették, de utána az első nyomásnál éreztem, hogy nagyon feszülök lent, gors levegő még azon fájás alatt, és már kint is volt a feje. A következőnél meg a kis teste. Leszívták a váladékot, aztán rám tették. Nagyon jó érzés volt, és ahogy cirógattam a kis ragacsos, magzatmázas bőrét ... sohasem felejtem el. Aztán apa elvágta a köldökzsinórt, és elvitték fürdetni (apa meg ment velük). Ekkor (számomra meglepő módon gyorsan) egy kisebb nyomásra megszületett a lepény is. Aztán kaptam egy bökit,a mitől elkábultam, hogy a betapintást meg tudja csinálni a doki, hogy megnézze az előző heggel minden rendben van-e. Rendben volt. Aztán varrni kezdett. Nem volt kellemes élmény, mintha tűzőgéppel kapcsoztak volna össze. De nem tartott túl sokáig. (én egyébként éreztem, amikor vágtak)Visszahozták Samut, és apával együtt voltunk kb. fél 2-ig. Aztán apa elment haza, mert reggel irány a meló, mi meg maradtunk még egy órát, aztán áttoltak a szobába.Az első felkelés nem nagyon akart sikerülni, szívdobogás, sötétség, mindjárt elájulok, de fokozatosan helyrejöttem.

Császár-term. szülés: a császárnál is eljutottam addig, hogy tolófájások voltak, csak az utolsó rész (hogy kibújjon) maradt ki. A kitolás fájt, de nem tartott sokáig, és persze utána fájt a gátmetszés helye is, de sokkal könnyebben voltam, mint császár után. Sokkalta könnyebben keltem fel, mozogtam, feküdtem. És sokkal előbb helyre is jöttem. Persze az is igaz, hogy akkor legyengített a szalmonella is, ami a császárral együtt elég durva volt, mégis kimondhatatlanul örülök, hogy a második hüvelyi úton született. Annak ellenére is, hogy kellett a vákuum.

 


Péter születése

10.-én éjjel 3-kor ébredtem. Nem feltétlen a fájdalomra, Samu sem aludt valami jól, de utána én már nem tudtam visszaaludni, rendszeres9-10 perces fájásaim voltak, amik már fájtak (előző éjszakán is volt pár, de nem rendszeresen). Amikor Samu viszaaludt, kimentem a kanapéra, mert nagyon nem esett jól Samu mellett feküdni, hisz annyira bújik álmában is ...
4-től erősebbek lettek a fájások, néha már sziszegnem is kellett. Nem emlékszem, hogy Samunál ennyire az elején (otthon) ilyen erősek lettek volna. Aztán ki tudja, lehet, csak a memóriám kitörölte ...
Hasmenésem is volt, úgyhogy gondoltam én, hogy készülődik a szervezetem. Persze épp a wc-n voltam, amikor sírva, a sötétben jött Samu, mert felébredt, és nem talált maga mellett ...
Azért az mégis jó volt, hogy éjszaka kezdődtek, mert nappal nem is tudom, hogyan lett volna kivitelezhető a gyerekek melletti vajúdás ...
6 óra után kezdtek sűrűsödni is a fájások, ekkor szóltam a Zsoltinak, hogy lehet, szülünk, de még felhívtam a szülésznőt. Mivel 3. baba, azt mondta, ne várjunk tovább (5 perces fájások voltak, igaz, akkor még csak 3 darab).
Zsolti átment a mamáért (még mind2 fiú aludt), én addig gyorsan lezuhanyoztam, aztán indultunk. Fél 8-ra értünk a kórházba, Emi (szülésznő) eddige már várt minket. Megcsinálta a papírmunkát (fél óra legalább!, mi a francnak ennyi baromságot kitölrteni, holott a kismamával is lehetne foglalkozni).
Átöltöztem, borotváltak, kaptam egy kis beöntést (inkább, mint nyomáskor jöjjön minden. Samunál nem volt rá idő, és mit ne mondjak, roppant kellemetlen volt), aztán jött a doki. Megvizsgált, ekkor már bő 3 ujjnyira nyitva voltam. Emi szerint 1 óra múlva baba lesz :) És igaza volt.
9-kor felfektettek az ágyra, rámrakták a CTG-t, infúziót kötöttek be (harmadszor szülőknél állítólag protokoll). Pár fájás alatt eltűnt a méhszáj, közben egy erősebb fájásnál elfolyt a magzatvíz is.
Negyed 10-kor már nyomni kellett (épp szembe volt velem a falióra, akaratlanul is állandóan azt lestem), de nem nyomtam most sem jól először, és nagyon fájt.
Aztán kapaszkodtam a fejem feletti rácsba, tolni kellett magam lefelé, és így a nyomás is jó lett. Doki közben alaposan nyomta a hasam, Emi gátat próbált védeni. Aztán gyorsan és hirtelen 3 nyomásra (egy fájás alatt) meglett a baba. Kicsit repedtem, de vágni nem vágtak. A feje még kifért, de a válla túl férfias :)
Nagyon lila volt az egész kis teste, nem is vett egyből levegőt, nem sírt fel, úgyhogy gyorsan elvágták am köldökzsinórt és a csecsemősök elvitték rendbe rakni. Leszívták a járatait, de még így sem vett levegőt, ezért egy kicsit (kb fél percig) Maszkon át pumpáltak neki, és utána is kellett egy kis idő, amíg magához tért és nekiállt rendesen lélegezni.
Amikor elvitték, nagyon lila volt, viszont amikor a Zsolti a képeket cinálta róla, akkor már normális volt a színe, és sírt is. Nem tudom, mennyire van összhangban a kórház faliórája és a fényképező órája, de tényleg kevés idő telhetett el nagyon lilán, hisz 9:24-kor lett meg, az első fénykép pedig (a fényképező órája szerint 9:25-kor készült. Nem hiszem, hogy pár percnél több lenne a különbség legrosszabb esetben sem. (később mindeféle vizsgálatokat csináltak Petin, de a doktornő szerint nincs semmi oxigénhiányos állapotra utaló jel szerencsére).
Sajnos az a rész, hogy szülés után a mellkasomra fektették (mint Samut), az kimaradt, és a szopival sem próbálkozhattunk, mert inkubátorba tették miután egy pillanatra megmutatták nekem. Ott is maradt másnapig. Átmehettem hozzá megnézni, délután szopizott is (mé nem a legnagyobb sikerrel, azóta jócskán javított a teljesítményén :)), de sajnos fejni még nem tudtam neki, úgyhogy valamennyi tápot evett, de evésenként kb. 5 milit, nem számottevő, azóta viszont lelkes ciciző, tehát minden ok.
Miután a babát elvitték, engem elkábítottak, a doki megnézte a császár hegét és összevarrt. Vágni nem vágtak, de egy kicsit repedtem, azt is inkább befele, úgyhogy külső varratom csak 2v3 volt. A nővérkék 2-őt láttak, de varratszedéskor a doki talált még egyet, igaz, az beljebb volt, a belső varratok meg felszívódnak majd.

 

- Szűcsné Gerbovits Mónika -

Loader

Programajánló

 ◄◄  ◄  ►►  ► 
december 2018
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Minta kicsi6
Minta kicsi7
Minta kicsi5
Minta kicsi8
Minta kicsi
Minta kicsi4
Minta kicsi3
Minta kicsi2
Copyright © 2013 Angelic Sweet Babies! Minden jog fenntartva! Oldalunk archivumát megtalálod: ITT
Illusztrációk: 123rf.com Tervezte és kiszolgálja : NyTeK
 
Distributed By Joomla Perfect   Sponsored By Ayos Hosting | Property List | FoodCart Franchise